Mozgalmas, tartalmas, rohanós csütörtök (és egy kis szerda)

Eltelt pár nap az első bejegyzés óta. Összegyűlt egy-két érdekes dolog megint.

Először is szerdán igazán bátor voltam és elmentem egyedül bevásárolni. Nyilván sokan nem értik, hogy ez miért nagy dolog, de ha itt lennétek nem lenne kérdés. Ákossal együtt indultunk, legalább a sarokig nem kellett egyedül bóklásznom, majd kipattantam a kocsiból és marha vagánynak tűnve, rikító narancssárga napszemüvegemben bevetettem magam a Shopwise labirintusába. A napszemüveg szuper dolog, annyira nem vesznek észre, bár itt

elég nehéz elrejtőzni, mondjuk lehet a színválasztás nem volt a legmegfelelőbb :) Tehát kis bevásárlólistámmal együtt elindultam a sorok között. Első pont a fogkrém volt. Egészen furcsa, hogy itt az a fogkrém amit mi otthon használunk, kb. fele annyiba kerül. Nem csak olcsóbb, hanem ajándék jégkockatartó is járt hozzá. Azonnal bedobtam a kocsiba, tudtam, hogy Ákos nagyon fog neki örülni. Napokkal ezelőtt mutogatta nekem, hogy mennyire vicces ez a kombináció. Aztán haladtam tovább, nem volt vészes, hagyma, banán, tonhal konzerv, tejföl. Tejföl....az itt nincs, vagyis nem olyan, mint amit otthon megszoktunk. Helyettesíti a natúr joghurt, ami kb. hasonló ízű.  Szépen beálltam a sorba, természetesen itt is nagyon ráérősen dolgoznak, egy örökkévalóságnak tűnt a várakozás. Végre kijutottam és jött a következő akadály. Taxit kellett fognom. Viszonylag egyszerű volt, sorakoznak a kijárat előtt, nem értik, hogy mit mondasz nekik, hova akarsz menni,stb., de nagy nehezen megoldottam a problémát.

Nagy szatyrokkal felszerelve bevetődtem hátra, majd elindultunk. Aztán hirtelen belenéztem a visszapillantó tükörbe. Egy olyan tekintet nézett vissza rám amit nem tudok pontosan leírni. Sokáig kerestem a guglin hasonló képeket, de nem találtam, pedig nagyon szerettem volna szemléltetni. Kb. olyan volt, mint amit a horror filmekben látsz. Amikor hirtelen bezáródnak az ajtók és nincs többé menekvés.  Ez teljesen ilyen volt. Szuper szemüvegem ismét felcsaptam, nehogy már rémültnek tűnjek vagy ilyesmi és erősen kapaszkodtam a zacskókba. Pár perc múlva megnyugodtam amikor kifordultunk a parkolóház sűrűjéből a már jól ismert útra. Remek, nem lehet nagy baj, 10 perc és otthon vagyok. Kicsit lehiggadva feltűnt, hogy furcsa hangok jönnek a kocsiból...Ha otthon ilyen hangot hallanál valószínűleg nem is használnád többet az autót, vagy el sem jutnál eddig a zajig, mivel élsz a szervíz adta lehetőségekkel.  Most tudatosult bennem, hogy miért vannak a taxik tele vallásos tárgyakkal. Ahogy Virágék mondják, a Szentlélek tartja össze őket. Nagy igazság.  A lényeg, hogy egyben, élve kiszálltam:) 

Este pedig érkezett kis vendég is hozzánk. Mondjuk ez itt elég gyakran előfordul, de még mindig szívesebben látjuk, mint a hatalmas csótányokat, akik alkalmanként betérnek a házba.

A csütörtök kalandosnak ígérkezett. Elvileg este vacsora lett volna Ákos főnökével és a helyi vezetővel, amúgy volt is,de erről majd részletesen később.

Találtunk lakást, végre...Megfelelő, jó helyen van, jó áron van. Áki kedden vagy szerdán elment megnézni, engem pedig elvitt csütörtök délelőtt, hogy én is láthassam. Szebb volt, mint a képeken. Elég gyorsan ment a menet, az angol tulaj ott volt, tetszettünk neki, együtt elmentünk Ákos irodájába, előkerült minden fontos ember és már meg is volt a bérleti szerződésünk.

Amíg az ügynökre vártunk, vicces dolgot ettem, nézzétek meg:

Képen

Élőben

Aztán Ákinak rohannia kellett meetingre, gondoltam addig beülök a HR részre, nagy bajom nem lehet. Fran és Malou dolgozik ott, eszméletlen helyesek. Vártam vagy másfél órát Ákosra, majd közölte, hogy neki mennie kell az ügyvédekhez. Még szerencse, hogy potyára várakoztam. Mondjuk legalább eldobtak a Market Marketig. Ez a következő csodálatos pontja volt a napomnak. Próbáltam elvegyülni, gondolhatjátok mennyire sikerült. Mint azt az előzőben írtam, imádják a bevásárlóközpontokat, szerintem betegesen...Elterveztem, hogy ebben a két órában azt csinálom, amit sokan mások is. Nézelődöm, vásárolgatok, kávézgatok,semmit teszek...Rá kellett jönnöm, hogy én ezt otthon is utáltam, ez a „shoppingolás” nem az én világom. Szeretek célirányosan haladni, csak ami szükséges, azt megvenni. Aztán gondoltam azt is, hogy mivel jó pár dologra szükség lesz a lakásban, megveszem azokat, hogy ne kavirnyáljak feleslegesen. Az ötlet remek volt, de aztán rájöttem, hogy ha bevásárolok, annyival több cuccot kell mozgatnunk a költözésnél. Ez sem jött be.

Egy gyors kaja után, elszaladtam mosdóba. Nem lenne ez olyan nagyon érdekes, ha úgy menne, mint otthon. Itt még ez sem olyan. Először is beálltam a sorba, mint mondjuk a Westendben mozi után, de itt nincs mozi, szimplán csak sokan vannak. Végre célt értem, siettem, nem volt kedvem a fürkésző tekinteteket nézni, futás, kézmosás. Kézmosás???? Nem fértem oda a mosdókhoz, csak 5 perc elteltével. Hogy miért? Mert folyamatosan festik magukat vagy korrigálják a sminkjüket. Mint a filmekben: „kimegyek, bepúderezem az orrom”. Ezt persze úgy teszik, hogy még véletlenül se férj oda egy sietős kézmosásra. Igazán szórakoztatóak, eszméletlen erősen sminkelik magukat, úgy néznek ki, mint a bohócok, azt hiszik ezzel javítanak bármin is, el vannak varázsolva...A másik vicces dolguk, hogy mivel elég alacsonyak, nagyon magas sarkú cipőket vesznek fel. Ezzel nem is lenne baj, ha tudnának benne menni, de nem tudnak. Botorkálnak bennük, jó lassan haladnak, hátha így biztonságosabb.  Ezért elképesztő látványt nyújtanak, még ilyen cipőkben sem magasabbak nálam, pedig én sem vagyok egy óriás. Azért természetesen vannak nagyon helyes és szép lányok is itt,akik smink nélkül is jól néznek ki. Ez a kis szösszenet a nagy átlagról szólt.

Kimenekültem az áruházból és befizettem magam egy mangó shake. Eszméletlen finom a mangó, nem olyan, mint otthon, egészen más. Otthon nem is szerettem. Közben érkezett a telefon, hogy lassan induljak vissza az irodába, hogy találkozhassak a leendő angol tanárommal, Shereevel. Kedves, mosolygós lány, letoltunk egy kávét, megbeszéltük a részleteket. Kipuhatolta okosan, hogy hogy is állok én az angollal. Amúgy már jobban, mint az elején, de még mindig nem merek beszélni. A hülye kishitűség, mint mindig.

Visszaértünk, megkerestem Ákost, aki közölte, hogy jajj, az van, hogy mégis megyünk vacsorázni Mattel és Junnal. Persze rám tört a pánik, hogy majd biztos nem is értik amit beszélek vagy én nem fogom érteni amit ők beszélnek. Elindult a cidrizés, gyomorideg, minden ami kell. Mégsem akartam kellemetlen helyzetbe hozni Ákost. Ahhoz képest, hogy mennyire izgultam, nagyon jól sikerült, jól is éreztem magam, nem volt különösebb gond. Persze volt nagy röhögés, amikor sikerült benyomnom egy elég csípős falatot. Még szerencse, hogy előtte megkérdeztem csíp- e. A válasz egyöntetű nem volt, nekem meg hirtelen lángvörös füleim lettek és eltorzult az arcom. Feldobta a bulit.

Matt,Áki,Jun,Lucika

Szóval jól sikerült a mulatság, Jun hazafuvarozott minket és hulla fáradtan beestünk a házba. Gyorsan leellenőriztem Táltos sérülését. Mielőtt elkezdenétek visszaolvasni, hogy hol is írtam erről, ne tegyétek, ez a történet még csak most jön. Fél l 1- 1 körül hívott Tomi (hm..hívott...van itteni számom), hogy történt egy kis baj, de már elállították a vérzést. Egy laza hőhullám futott át rajtam, elképzeltem, ahogy nincs meg az egyik füle vagy leszakadt a lába vagy valami ennél is komolyabb sérülése van. A balhé tárgya annyi volt, hogy megint nem bírt magával, kaját látott és gondolta, az nem is Somáé,hanem az övé. Soma viszont jogosan máshogy vélekedett és elkapta Táltóka orrát. Ugye a fül és az orr környékén elég nehezen áll el a vérzés, Tomiék meg is ijedtek. Egy a lényeg, a rémület és hangzavar nagyobb volt, mint a tényleges probléma, bár Tálti természetesen előadta,hogy ő mennyire megsérült. Mutogatta az amúgy nem látható sebet az orrán. Jól szórakoztunk rajta, de a legtöbben ismeritek, tudjátok milyen nagy színész:)

Hamarosan megérkeztek Virágék is, előkerült a házi pálesz. Volt mit ünnepelni, van lakásunk...:)

Amúgy holnap, azaz szombaton reggel költözünk, gyorsan ment a dolog. Furcsa lesz elmenni, olyan jól megvoltunk, nagyon jól éreztük magunkat Tamáséknál. A kutyáik is sokat fejlődtek, mi lenne ha maradnék még? Még rendesebbek lennének. Tomi lelkesen követi a tanácsaimat itthon is, séta közben is. Jóleső érzés, ezek szerint  volt némi haszna annak, hogy itt voltunk.

Azt hiszem más érdekes dolog nem történt az elmúlt két napban, de nem is nagyon lenne időm többet írni. Pakolni kell, hiszen holnap költözünk!!!! Izgalmas dolog ez, várjuk már.

Jelentkezem az új lakásból, csatolok majd képeket is. Megnézhetitek rövidesen, hogy milyen csini kis kérót találtunk. Azért a medencéről és a Club Houseról mutatok most is:)