Január 5-én este 8 felé még átmentünk a szomszédba Zitáékhoz egy búcsú palacsinta partyra. Mint mindig most is imádnivalóak voltak és nagyon jól éreztük magunkat, de lehetett érezni, hogy keményen uralkodunk magunkon, nehogy elgyengüljünk. Nincs náluk jobb szomszéd, ezt még most is bizton állítom :) 10 felé Anna barátnőm is megérkezett, mondván, nélküle nem mehetünk ki a reptérre :) Próbáltunk aludni, de nem nagyon ment, még gyorsan megbeszéltük, hogy mi is lesz, amíg távol leszünk. Azért az álom erősebb volt, de sajnos hamarosan ébresztett a telefon. Utolsó ellenőrzés, megjött a taxi, rohanás, közben megérkeztek a szüleim is. Itt még kemény voltam, vagyis próbáltam az lenni... több-kevesebb sikerrel. Kiértünk a reptérre, január 6. reggel 4 óra. Táltos miatt hamarabb ment a csomagfeladás, stb... Beraktam a boxába, megbeszéltük, hogy alszik egy nagyot és mire felkel már várni fogom. Tudom kicsit soknak tűnik, de nagyon izgultunk érte, 21 órán keresztül repült, várakozott, idegenekkel sétált. Tehát a gyereket eltolták tőlünk és most jött a nehezebb része. Először Annánál tört el a mécses, a szüleim előtt pedig le a kalappal, nagyon keményen tartották magukat. Bár állítólag a hazaút már nem ment ilyen jól. Azért a gyerek előtt kemények voltak :) Elköszöntünk, én voltam a leggyengébb láncszem, nem tudtam abbahagyni a sírást. Mégiscsak messze megyünk, nem az a hely ahonnan haza tudok ugrani egy hosszú hétvégére.
Míg vártunk a beszállásra Ákos mindent megtett, hogy jobb kedvem legyen, de nem járt szerencsével. Csak a bőgés ment. Aztán a repülőn is, aztán Amszterdamban is akadt egy-két könnycsepp az 6 óra várakozás közben. Majd nekivágtunk a 12 órás útnak...
Január 7-én végre megérkeztünk Manilába és csak fél órás csúszással :) Az utazás marha hosszú volt, mondjuk sokkal rosszabbra számítottam. Amszterdamban még azt is láttuk, ahogy Táltost kipakolják a gépből, legalább kicsit megnyugodtunk, hogy még mozog, nagy baj nem lehet :)
Aztán megérkeztünk a manilai reptérre. Sikerült eljutnunk a csomagokig, ahol nagy megdöbbenésünkre Táltit boxostul lerakták a futószalag mellé, két őr pedig 3 méter távolságból várta, hogy végre valaki jelentkezzen a kutyáért. Már itt kiderült, hogy rettegnek a kutyáktól. Amúgy Táltosra nagyon büszke vagyok, szuper kutyám van. Remekül viselte az utazást :) A következő meglepetés 5 perc múlva ért minket, amikor is rájöttünk, hogy nem érkezett meg az egyik csomagunk. Mondanom sem kell, hogy gyakorlatilag az összes ruhám abban volt. Kiderült, hogy még otthon keveredett el, valószínűleg megakadt menet közben és el sem indult Manila felé... igazán jól indult a kiruccanásunk.
Utazás előtt felkészítettek minket, hogy a kutya miatt majd mennyit fogunk várni és mennyit fogunk fizetni, hiába vannak meg a papírjai... kb. 15 perc alatt lerendeztük :) És 5000-10000 pesos helyett csak 350-et kellett perkálnunk :)
Végre kijutottunk a levegőre, na nem mintha jobb lett volna, mert olyan magas a páratartalom, hogy először fulladozás volt :) Egy újabb fél óra elteltével megérkezett értünk Tamás, akinek köszönhetően most van hol laknunk :) Ő és a felesége Virág, felajánlották nekünk, hogy amíg nem találunk megfelelő lakást, nyugodtan szálljunk meg náluk. Itt ismét megköszönném nekik :) Jófejek, kedvesek, marha jól elvagyunk. Nevelem a kutyáikat... mert ugye az ember alapvetően nem változik :)
Tehát az első nap beköltöztünk Granwoodba egy pici faluba, ami két utcából áll. Ezt körülveszi egy nagyobb falu és azon kívül már a pörgősebb rész van :) Amúgy mókás kis hely, nagyon nyugis és ami a legfontosabb, nagyon biztonságos. Itt erre is figyelni kell, hol, merre mész, stb...
A falu végében medence, kis kert :) A nagy faluban szintén medence, kosár pálya, ide járunk ki reggelente dobálni Ákival :) Megy az iskolázás ezerrel!!!
A szombat a minél további fennmaradásról szólt, hogy át tudjunk állni, mivel ez a plusz 7 óra elsőre elég meredek volt! Este pedig természetesen skypeolás a szülőkkel, bőgéssel körítve.
Eljött a vasárnap, az első dolgunk az volt, hogy ruhát vegyünk nekem :) Elég mókás, hogy ezzel kellett kezdeni, de ez a bőrönd mizéria nem hiányzott. Aztán délután szülinapi partyra voltunk hivatalosak. Egészen pontosan a szemben lévő házba, ahol Tamásék főnökéék laknak. Ők bolgárok, nagyon kedvesek és szimpatikusak, még ajándékot is kaptam tőlük : 3 könyvet, hogy hogyan is éljem túl Manilát :)
Pár órával később a többi magyarhoz mentünk át, szintén szülinapi zsúrra :) Így legalább mi is találkoztunk velük, Laci összedobott egy jó kis harcsapaprikást, nem is kellett több!!!
Hétfőn be kellett mennünk Ákos irodájába, ami innen marha messze van. Ez az egy oka van annak, hogy hamarosan elköltözünk. Ha dugó van, kb. másfél órát kell taxizni a cégig. Azért ez elég húzós. . Oh. . . és megérkezett a bőröndünk is, egészen hamar. Az az igazság, hogy már vasárnap megérkezett de mivel nem tudtuk Tomiék pontos címét a reptéren, ezért Ákos a cég cmét adta meg és hétfői kiszállítást kért. Végre volt ruhám :)
A kötelező körök után volt egy kis időnk bóklászni a környéken, azaz Bonifacio Global Cityben, ez gyakorlatilag a legelitebb negyed Makati után, amit egyébként Manila pénzügyi negyedének is szoktak nevezni, afféle helyi Wall Street. Ehhez, mármint BGC-hez közel keresünk kéglit, hogy ne kelljen órákat taxizni. Ákos kollégái teljesen kibuktak mikor megtudták, hogy gyalogoltunk. A filippinok sehová nem mennek gyalog. Taxival, riksával, busszal, jeepneyvel közlekednek. Amúgy itt az sem biztos, hogy a taxisofőr elvisz :) Ha éppen messzinek találja az úticélod vagy dugó van, vagy akármi más baja van, közli, hogy nem visz el vagy azt mondja, hogy nem tudja hol van, illetve a kedvenc kifogásunk mikor elfelejtenek hirtelen angolul miután meghallják a címet. Kedden szembesültünk ezzel is, fél óra és vagy 15 taxi után végre valaki vállalta, hogy hazahoz minket. Elképesztő... Persze az sem életbiztosítás, ha valaki mögé beszállsz. Természetesen vannak rendes sofőrök is, de ahhoz képest, hogy egy nagyon vallásos népről van szó, ott vernek át, ahol tudnak, lehet hogy óriási kerülővel visz, vagy nem is oda visz. Vagy egyszerűen közli menet közben, hogy innen nem megy tovább... Általában ezt a leginkább durva részeken szokták megtenni. Van olyan hely, ahol mondjuk nem is hajlandó megállni. A legérdekesebb kedden volt, amikor olyan részen mentünk át, hogy a sofőr is bezárta maga mellett az ajtót és hátra is pillantott, hogy nálunk is be van-e zárva :) Azért ez jelent valamit ... Mondjuk itt alapszabály, hogy amint beülsz, zárd be az ajtókat.
A lényeg, hogy ez a rész, mármint Global City, teljesen más. Óriási házak, gazdagság, fényűzés. Mondjuk itt érdekes, mert kb. utcánként változik. Kedden voltunk ilyen helyen. Elmentünk Greenwoodba házakat nézni. Ki is néztünk egyet, szép volt, nagy volt, jó áron volt, de furcsa falu volt. A másik utcában már palaházak, őrület... A legtöbb rész itt olyan, hogy fallal körbe van véve, bent medence, fegyveres őrök, stb... , de amint kiérsz imádkozol, hogy fél perc alatt kapj taxit, különben bármi megtörténhet. Ebből a szempontból is nagyon szerencsés, hogy hoztuk Táltost, rettegtek tőle, személyi testőrömmé lépett elő :) Azért ha helyzet lenne, hamarabb szaladna el, mint én :) Még jó, hogy ezzel ők nincsenek tisztában...
Kedden viszont nem csak házakat néztünk, hanem sikerült eljutni a Manila Ocean Parkba is. Ez egészen hihetetlen élmény volt. Nagyon szépen megcsinálták, óriási akváriumok, sok program, fóka-show... persze tegyük hozzá, hogy ehhez is tartozik egy kicsi bevásárlóközpont :) Ez a mániájuk, minél nagyobb a tömeg, annál jobban érzik magukat. Egy halom hatalmas Westend típusú központ van, de mondjuk a legkisebb is kétszer akkora.
Szerdán megint megnéztünk két lakást. Ezek már végre megfeleltek, de itt a bérlés sem megy egyszerűen. Közöltük az igényeinket, hogy először maximum három hónapra szeretnénk kibérelni kutyával együtt, ha pedig megfelel, akkor hosszabbítunk és maradunk 1 vagy akár 2 évig. Bólogattak, ígérgettek, helyeseltek. Megnyugodtunk... Másnap érkezett az email, hogy egy hónapra mégsem vehetjük ki kutyával, csak min. 6 hónapra és nem tudunk most költözni, mert kiadták 5 napra, stb... Ennyit a megbízhatóságukról és a korrektségükről. Szóval még mindig keresgélés van, próbáljuk a legmegfelelőbbet megtalálni. Majd elfelejtettem! A céggel szemben is van egy apartmanház, ez lett volna a legtutibb. Mondták is, hogy kutyabarát, nem lesz gond. Persze amint meglátták Táltit, közölték, hogy ő nem számít kisállatnak, túl nagy és így sajnos nem vehetjük ki a lakást. Itt kb. a csivava a megengedett méret, tehát Tálti egy óriás szörnynek számít. A kutyatartási kultúrájukról ne is beszéljünk. Nincs is nekik... a hátsó kertben ketrecekben... Ennyiben ki is merül. Szomorú látvány.
A szerda másik izgalmas része az volt, hogy, mivel Ákosnak bent kellett maradnia az irodában, egyedül kellett hazataxiznom Táltossal. Igazán kalandos másfél óra volt. Hiába volt a megállapodás, a ház előtt még bepróbálkozott a sofőr, hogy 100 pesos extra bevételt gomboljon le rólam. Azt hiszem látta az arcomon a lényeget!
Csütörtökön tartottunk egy pihenős napot, medencézés, napozás, olvasgatás, meg hasonlók... biztos marha jó ezt olvasni az otthoni mínuszokban :) Este találtunk egy nagyon jó kis éttermet, az almás San Miguel pedig eszméletlen finom :)
Péntek este is átballagtunk ide, de most már Táltossal. Én olajban sütött disznó belet vagy felcsíkozott gyomrot ettem, egészen jó íze volt. Addig nem is volt komolyabb bajom, amíg Ákos el nem kezdte elemezgetni, hogy mit is ehetek, utána már valahogy nem esett olyan jól. Kár, hogy ilyen vizuális vagyok :)
Szombat reggel motorokat kellett néznünk. Ákos szeretne venni magának valamit, hogy könnyebben be tudjon járni dolgozni. Megértem, hogy gyorsabb lenne, viszont itt életveszély a közlekedés. Eleve csinálnak 7-8 sávot a 4 sávosból, nem néznek, csak mennek és eszeveszettül nyomják a dudát. A szabály: csak azzal foglalkozz, ami előtted van... nem tudom mi lesz velem vezetés nélkül, de itt nem valószínű, hogy bevállalom :)
Este újabb vacsi volt Tamásékkal és a bolgár párral. Most koreai étteremben nyomtuk. Kifejezetten finom volt, kedves kiszolgálással és óriási pánikkal a kutya miatt. Mindenféle számunkra ismeretlen földi javakat hoztak folyamatosan, megállás nélkül! A képen kb. a dolgok fele látható, mert egy másik asztalnál közben marhát és disznót grilleztek, miközben a konyhában sütötték a királyrákot. Lényeg a lényegben, hogy aki nem szereti a csípőset az inkább ne menjen koreai étterembe, mert szinte az összes saláta csípett, mint a veszett fene :)
Később sikerült skypeolnom kicsit Kisbarátomékkal, ahol Ádám nem tudta hova tenni, hogy a tv-ben lát, ezért gyorsan odarohant és lenyomott egy puszit... a tv-nek :) Imádom ezt a gyereket... hiányoznak is... mindenki hiányzik igazából.
Hétfőn voltam először teljesen egyedül. Ákos mostantól dolgozik, így magányosság van. Szépen elhatároztam reggel, hogy kimegyek a medencéhez és megírom az első bejegyzésem a blogomba. A terv remek volt, azonban délután egykor rendeltünk vizet, amit elvileg hamar kihoznak... 4-kor megkértem Tamásékat, hogy telefonáljanak már rájuk, mert még nem sikerült kiszállítani. A válasz az volt, hogy mi nem is rendeltünk vizet :) Majd negyed óra múlva egyszerre két vizes cég is megérkezett, teljesen el vannak varázsolva :) Ennyit a medencénél való írogatásról, integettem a lemenő napnak és elhalasztottam másnapra az irkálást...
A legjobb volt, amikor este Táltossal kisétáltunk a kedvenc éttermünkbe vacsorázni. Döbbenet az arcokon... egyedül, egy európai nő, ráadásul egy kutyával... nem igazán tudtak hova tenni minket, szórakoztató volt :)
A legmókásabb az, hogy itt bármit eltervezhetsz, nagy valószínűséggel úgysem az lesz. Vagy az időjárás tesz keresztbe vagy a helyiek. Felesleges tervezgetni! Persze még nem vonhatok le messzemenő következtetéseket másfél hét után, de nem lesz egyszerű menet ez a két év. Ami mondjuk engem a legjobban zavar, hogy eszméletlen piszkos itt minden. Nem is figyelnek oda, ha bármi nem kell nekik, egyszerűen eldobják. Itt a faluban, meg általában a zárt területeken rend van, de amint kiérsz már megint csak kosz mindenhol. Hozzá kell majd szokni, bár azt hiszem nekem ez hosszabb időt fog igénybe venni :)
Első bejegyzésnek jó hosszú lett, de most volt idő rá. A továbbiakban majd rendszeresen írok... Terveim szerint hetente viszont ha történik valami rendkívüli akkor azt azonnal megosztom itt veletek :)
Bár inkább nem ígérek...
Január 7-én végre megérkeztünk Manilába és csak fél órás csúszással :) Az utazás marha hosszú volt, mondjuk sokkal rosszabbra számítottam. Amszterdamban még azt is láttuk, ahogy Táltost kipakolják a gépből, legalább kicsit megnyugodtunk, hogy még mozog, nagy baj nem lehet :)
Aztán megérkeztünk a manilai reptérre. Sikerült eljutnunk a csomagokig, ahol nagy megdöbbenésünkre Táltit boxostul lerakták a futószalag mellé, két őr pedig 3 méter távolságból várta, hogy végre valaki jelentkezzen a kutyáért. Már itt kiderült, hogy rettegnek a kutyáktól. Amúgy Táltosra nagyon büszke vagyok, szuper kutyám van. Remekül viselte az utazást :) A következő meglepetés 5 perc múlva ért minket, amikor is rájöttünk, hogy nem érkezett meg az egyik csomagunk. Mondanom sem kell, hogy gyakorlatilag az összes ruhám abban volt. Kiderült, hogy még otthon keveredett el, valószínűleg megakadt menet közben és el sem indult Manila felé... igazán jól indult a kiruccanásunk.
Utazás előtt felkészítettek minket, hogy a kutya miatt majd mennyit fogunk várni és mennyit fogunk fizetni, hiába vannak meg a papírjai... kb. 15 perc alatt lerendeztük :) És 5000-10000 pesos helyett csak 350-et kellett perkálnunk :)
Végre kijutottunk a levegőre, na nem mintha jobb lett volna, mert olyan magas a páratartalom, hogy először fulladozás volt :) Egy újabb fél óra elteltével megérkezett értünk Tamás, akinek köszönhetően most van hol laknunk :) Ő és a felesége Virág, felajánlották nekünk, hogy amíg nem találunk megfelelő lakást, nyugodtan szálljunk meg náluk. Itt ismét megköszönném nekik :) Jófejek, kedvesek, marha jól elvagyunk. Nevelem a kutyáikat... mert ugye az ember alapvetően nem változik :)Tehát az első nap beköltöztünk Granwoodba egy pici faluba, ami két utcából áll. Ezt körülveszi egy nagyobb falu és azon kívül már a pörgősebb rész van :) Amúgy mókás kis hely, nagyon nyugis és ami a legfontosabb, nagyon biztonságos. Itt erre is figyelni kell, hol, merre mész, stb...
A falu végében medence, kis kert :) A nagy faluban szintén medence, kosár pálya, ide járunk ki reggelente dobálni Ákival :) Megy az iskolázás ezerrel!!!
A szombat a minél további fennmaradásról szólt, hogy át tudjunk állni, mivel ez a plusz 7 óra elsőre elég meredek volt! Este pedig természetesen skypeolás a szülőkkel, bőgéssel körítve.
Eljött a vasárnap, az első dolgunk az volt, hogy ruhát vegyünk nekem :) Elég mókás, hogy ezzel kellett kezdeni, de ez a bőrönd mizéria nem hiányzott. Aztán délután szülinapi partyra voltunk hivatalosak. Egészen pontosan a szemben lévő házba, ahol Tamásék főnökéék laknak. Ők bolgárok, nagyon kedvesek és szimpatikusak, még ajándékot is kaptam tőlük : 3 könyvet, hogy hogyan is éljem túl Manilát :)
Pár órával később a többi magyarhoz mentünk át, szintén szülinapi zsúrra :) Így legalább mi is találkoztunk velük, Laci összedobott egy jó kis harcsapaprikást, nem is kellett több!!!
 |
| Peti épp örül a csodálatos ajándékának :) |
 |
| Egy szokványos kép a mindennapokból |
 |
| Megérkeztünk BGC-be :) |
Kedden viszont nem csak házakat néztünk, hanem sikerült eljutni a Manila Ocean Parkba is. Ez egészen hihetetlen élmény volt. Nagyon szépen megcsinálták, óriási akváriumok, sok program, fóka-show... persze tegyük hozzá, hogy ehhez is tartozik egy kicsi bevásárlóközpont :) Ez a mániájuk, minél nagyobb a tömeg, annál jobban érzik magukat. Egy halom hatalmas Westend típusú központ van, de mondjuk a legkisebb is kétszer akkora.
Szerdán megint megnéztünk két lakást. Ezek már végre megfeleltek, de itt a bérlés sem megy egyszerűen. Közöltük az igényeinket, hogy először maximum három hónapra szeretnénk kibérelni kutyával együtt, ha pedig megfelel, akkor hosszabbítunk és maradunk 1 vagy akár 2 évig. Bólogattak, ígérgettek, helyeseltek. Megnyugodtunk... Másnap érkezett az email, hogy egy hónapra mégsem vehetjük ki kutyával, csak min. 6 hónapra és nem tudunk most költözni, mert kiadták 5 napra, stb... Ennyit a megbízhatóságukról és a korrektségükről. Szóval még mindig keresgélés van, próbáljuk a legmegfelelőbbet megtalálni. Majd elfelejtettem! A céggel szemben is van egy apartmanház, ez lett volna a legtutibb. Mondták is, hogy kutyabarát, nem lesz gond. Persze amint meglátták Táltit, közölték, hogy ő nem számít kisállatnak, túl nagy és így sajnos nem vehetjük ki a lakást. Itt kb. a csivava a megengedett méret, tehát Tálti egy óriás szörnynek számít. A kutyatartási kultúrájukról ne is beszéljünk. Nincs is nekik... a hátsó kertben ketrecekben... Ennyiben ki is merül. Szomorú látvány.
A szerda másik izgalmas része az volt, hogy, mivel Ákosnak bent kellett maradnia az irodában, egyedül kellett hazataxiznom Táltossal. Igazán kalandos másfél óra volt. Hiába volt a megállapodás, a ház előtt még bepróbálkozott a sofőr, hogy 100 pesos extra bevételt gomboljon le rólam. Azt hiszem látta az arcomon a lényeget!
Csütörtökön tartottunk egy pihenős napot, medencézés, napozás, olvasgatás, meg hasonlók... biztos marha jó ezt olvasni az otthoni mínuszokban :) Este találtunk egy nagyon jó kis éttermet, az almás San Miguel pedig eszméletlen finom :)
Péntek este is átballagtunk ide, de most már Táltossal. Én olajban sütött disznó belet vagy felcsíkozott gyomrot ettem, egészen jó íze volt. Addig nem is volt komolyabb bajom, amíg Ákos el nem kezdte elemezgetni, hogy mit is ehetek, utána már valahogy nem esett olyan jól. Kár, hogy ilyen vizuális vagyok :)
Szombat reggel motorokat kellett néznünk. Ákos szeretne venni magának valamit, hogy könnyebben be tudjon járni dolgozni. Megértem, hogy gyorsabb lenne, viszont itt életveszély a közlekedés. Eleve csinálnak 7-8 sávot a 4 sávosból, nem néznek, csak mennek és eszeveszettül nyomják a dudát. A szabály: csak azzal foglalkozz, ami előtted van... nem tudom mi lesz velem vezetés nélkül, de itt nem valószínű, hogy bevállalom :)
Később sikerült skypeolnom kicsit Kisbarátomékkal, ahol Ádám nem tudta hova tenni, hogy a tv-ben lát, ezért gyorsan odarohant és lenyomott egy puszit... a tv-nek :) Imádom ezt a gyereket... hiányoznak is... mindenki hiányzik igazából.
Vasárnap visszamentünk az Ocean Parkba, mivel megmaradt a jegyünk Fish Spa-ra és az éjszakai szökőkutas, lézeres, zenés előadásra. A halpedikűr vicces dolog. Az első pár percben nagyon fura, rángatod a lábad, mert csikis, de utána egészen jó és lehet látni, érezni a változást.
Hétfőn voltam először teljesen egyedül. Ákos mostantól dolgozik, így magányosság van. Szépen elhatároztam reggel, hogy kimegyek a medencéhez és megírom az első bejegyzésem a blogomba. A terv remek volt, azonban délután egykor rendeltünk vizet, amit elvileg hamar kihoznak... 4-kor megkértem Tamásékat, hogy telefonáljanak már rájuk, mert még nem sikerült kiszállítani. A válasz az volt, hogy mi nem is rendeltünk vizet :) Majd negyed óra múlva egyszerre két vizes cég is megérkezett, teljesen el vannak varázsolva :) Ennyit a medencénél való írogatásról, integettem a lemenő napnak és elhalasztottam másnapra az irkálást...
A legjobb volt, amikor este Táltossal kisétáltunk a kedvenc éttermünkbe vacsorázni. Döbbenet az arcokon... egyedül, egy európai nő, ráadásul egy kutyával... nem igazán tudtak hova tenni minket, szórakoztató volt :)
A legmókásabb az, hogy itt bármit eltervezhetsz, nagy valószínűséggel úgysem az lesz. Vagy az időjárás tesz keresztbe vagy a helyiek. Felesleges tervezgetni! Persze még nem vonhatok le messzemenő következtetéseket másfél hét után, de nem lesz egyszerű menet ez a két év. Ami mondjuk engem a legjobban zavar, hogy eszméletlen piszkos itt minden. Nem is figyelnek oda, ha bármi nem kell nekik, egyszerűen eldobják. Itt a faluban, meg általában a zárt területeken rend van, de amint kiérsz már megint csak kosz mindenhol. Hozzá kell majd szokni, bár azt hiszem nekem ez hosszabb időt fog igénybe venni :)
Első bejegyzésnek jó hosszú lett, de most volt idő rá. A továbbiakban majd rendszeresen írok... Terveim szerint hetente viszont ha történik valami rendkívüli akkor azt azonnal megosztom itt veletek :)
Bár inkább nem ígérek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése